Napsütés és sör

Árkádia a legendás ukrajnai fürdőváros azon kevés strandjainak egyike, amelyek még ingyenesek. Itt nincsenek újgazdagok – ők a privatizált, fizetős strandokra járnak.

“Trubacskit tessék! Szeretettel sütöttem a trubacskit!” Árkádián, Ogyessza szabadstrandján Léna mama hangja hozzátartozik a mindennapokhoz. A néni 65 éves múlt, fején virágos kendő.

Otthon készített karamellás és földimogyorós süteményeivel mezítláb járja a strandot. Addig rója, amíg a kosara ki nem ürül, óvatosan kerülgetve a napra kitett fürdőruhás testeket. Havi 25 dollárnyi nyugdíjából nem tudna különben megélni. Léna mama nincs egyedül: a sárga, zöld, piros vagy kék fa nyugágyak között rikító fürdőruhás lányok és bandákba verődött fiúk között számos barázdált arcú idős nénit látunk házi készítésű portékájuk súlya alatt görnyedve.

Árkádia a Fekete-tenger partján található Ogyessza utolsó önkormányzati strandjainak egyike. A privát strandoktól eltérően, amelyek 1991, Ukrajna önállóvá válása óta virágoznak a tengerparton, a hangulat kissé kaotikus. Itt az ogyesszaiak és az Ukrajna többi részéből, Oroszországból, Grúziából, Moldáviából, sőt Németországból jött kevés turista az egyszerű vakáció örömeit élvezi, különösebben nagyra törő igények nélkül. Libasorban fekszenek a homokban vagy a siralmas állapotú nyugágyakon, röplabdáznak vagy trambulinon ugrándoznak, piknikeznek. “Miért fizetnék a strandolásért? A tenger és a nap mindenhol ugyanolyan!” – fejti ki a 25 éves Katyerina, aki a kisbabájával jött. Hát persze. Kivéve, hogy a szabad strandon a homokot csak akkor tisztítják, ha az önkormányzati alkalmazottnak éppen van rá ideje – azaz elég ritkán. És minden séta akadályversenyt is jelent egyben az üres sörösüvegek, chips-es zacskók és cigarettacsikkek között. “Lehet választani – mondja Alekszandra, az egyik nyugdíjas napfürdőző asszony –, én mindenesetre nem engedhetem meg magamnak a magánstrandok luxusát.”

Az ogyesszaiak kötődnek Árkádiához. Sokan gyerekkoruk óta idejárnak, megszokták és sok emlékük fűződik hozzá. Nagyon könnyű kijutni is: az első ogyesszai villamosjárat ide vezetett ki a strandhoz. Árkádia, nagyvilági múltjával – fényűző dácsák emlékeztetnek rá, hogy a környék zsidó elitjének egykori törzshelyén vagyunk – még mindig álmodozásra késztet, még ha szennyezett is a tenger, és még ha néha elterjed is, hogy kolerát lehet kapni a vízben.

Reggel kilenckor a strandon már lármás tömeg. Először is a korán kelő nyugdíjasok. Letelepednek egy sárga fa nyugágy köré. “Vigyázzanak a szögekre” – figyelmeztetik kedvesen a látogatókat. Valentina minden nap kijön ide napfürdőzni és megáztatni a testét a hideg, sós vízben. “Hogy szépen lebarnuljak, állva napozok, a nap felé fordulva, kitárt karokkal” – magyarázza. Ez errefelé eléggé elterjedt módszer, nem Valentina az egyetlen, aki így akar lebarnulni. Mint itt oly sokan, az öreg hölgy hangosan ecseteli a kommunista rendszer iránti nosztalgiáját. “Azelőtt nagyobb volt a strand, tisztább és szebb! Nekünk már semmi nem marad, az újgazdagoké lett minden, mindenki csak azzal foglalkozik, hogy minél több pénze legyen! Az oroszok idején ez nem így ment…”

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.